bűnhődés
bűnhődés főnév -t, (-ek), -e [ë, e], (régies) bűnhödés (választékos)
A bűnhődik igével kifejezett történés, folyamat; (meg)lakolás. Bűn és bűnhődés. A bűnhődés nem fog elmaradni. Méltó a bűnhődésre. Szeretője … helyes bűnhődésnek találta Matild menekülését. (Ady Endre) || a. Ennek mibenléte, tartalma, lényege; az, amivel vki bűnhődik. Az volt a bűnhődése, hogy … Szeretet! ez bűne, ez lesz bűnhödése. (Arany János) Nem törődött … a pokol valamennyi bűnhődésével. (Jókai Mór) || b. (irodalomtudomány) Tragikus bűnhődés: a tragikus hősnek bűnéért való bűnhődése.
