burkolás
burkolás főnév -t, (-ok), -a
A burkol (főleg 1, 3) igével kifejezett cselekvés, művelet, ill. az az eljárás, hogy vmit vmivel (be)burkolnak. A falnak tapétával (való) burkolása; a csomagnak papírba (való) burkolása; a ceruza belének burkolására használt fa; az út burkolására alkalmas kő. || a. Ennek eredménye; burok, burkolat. Saválló burkolás; vesszőfonatos burkolás. Megrongálódott a burkolás.
burkolási.
