burkolódzik
burkolódzik tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) burkolózik -zék (-zon)
1. <Ruhafélébe> takarja, burkolja magát vki. Köpenyébe burkolódzik. Rongyokba burkolóztam. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Nézte, … hogyan burkolódzunk bő prémes török bundákba. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Burkolódzik vmibe: igazi érzését, szándékát, egyéniségét – védelmül v. megtévesztésül – vmely magatartásba rejti, ilyennel leplezi. Méltóságának álarcába, hiúságába, sértett önérzetébe burkolódzik. Némán a megsértett hitvesi méltóságába burkolózik. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Hallgatásba burkolódzik: vmely titkot őrizve, titkolózva hallgat.
Igekötős igék: beburkolódzik.
burkolódzás; burkolódzó; burkolózás; burkolózó.
