búsít
búsít [ú v. u] tárgyas ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. (kissé választékos) Bússá, szomorúvá tesz vkit; vkinek bánatot, bút okoz. Gyermekének sorsa búsította. Ne zokogj, ne búsits, Rózsa, jőj szivemre. (Vörösmarty Mihály) S gyermekvágyak búsítanak, sok, régi, drága estém. (Tóth Árpád)
2. (tájszó) Kéréssel háborgat, terhel vkit. Terhére ne essék [kérésem], Nem busítanám, de hajt a kénytelenség. (Arany János)
Igekötős igék: elbúsít.
búsítás; búsítgat; búsító; búsított.
