bütü
bütü főnév -t, -je [e]
1. (tájszó) Vminek elvágott, lecsapott, ill. lapos vége. A bot, a gerenda, a ház bütüje.
2. (tájszó) A szekéroldal felső rúdjának vége.
3. (ritka, tájszó) A harang nyelve.
4. (műszaki nyelv) A fa belső szerkezetének vizsgálata végett készített keresztmetszet.
Szóösszetétel(ek): bütüfa; bütügyalu; bütüillesztés; bütükés.
bütüs.
