bűvész
bűvész főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Rendkívüli, bámulatot keltő, szemfényvesztő mutatványokkal a közönséget szórakoztató személy. Hivatásos, műkedvelő bűvész. A bűvész bámulatos ügyességével elkápráztatta a közönséget. Mózes uram bizony nem volt boszorkánymester, sem bűvész, hanem csakhogy több esze volt, mint másnak. (Jókai Mór) Tág szemeket meresztett a fehérszakállú öreg bűvészre. (Babits Mihály) || a. (régies) Varázsló, boszorkánymester. Mint … a bűvésznek egészen ki nem tanult apródja [= inasa] … szent vagy bal hevében házat gyújtani indul. (Széchenyi István) Az álom csalárd büvész. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan személy, aki rendkívüli ügyességgel, igen tetszetős v. művészi módon csinál, végez v. kezel vmit. Bűvésze a szavaknak. Bűvésze annak, hogyan lehet fontos kérdésekből a lényeget eltüntetni. A tolakodó Gráciát ellöktem, | Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): bűvészinas; bűvészkönyv; bűvészlámpa; bűvészmester; bűvészpálca; bűvészügyesség.
bűvészi.
