cilinder
cilinder [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] -e [e] v. -je [e] (régies írva: cylinder is)
1. Selymes, főleg fekete selyemanyagból készült, magas, henger alakú, lapos tetejű kalap; kürtőkalap. Frakkban, cilinderben. A kalapom cilinder Nem holmi csekélység: Ha fölteszem: magasság, Ha leveszem: mélység. (Arany János) Cilinder a fején és fekete lebernyeg a vállán. (Gárdonyi Géza) Cilinderemen a verőfény | táncolt. (Kosztolányi Dezső)
2. (népies) Lámpaüveg <petróleumlámpán>.
3. (műszaki nyelv, elavulóban) Henger <motorban>.
4. (régies) Henger alakú járat <a falban>, főleg kémény, kürtő.
5. (tájszó) Hosszú nyakú palack. || a. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi ebbe belefér. Odadugott … egy jó cilinder szilvóriumot Menyhért bácsinak. (Jókai Mór) Eredj … ezzel a nagy bankóval a zsidóhoz, hozz egy cilinder bort. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): cilinderkalap; cilinderkefe; cilinderüveg; cilindervasalás.
