cimbora
cimbora főnév ..rát, ..rája
1. Vkivel csínyben, játékban, mulatozásban résztvevő, vele gyak. együtt levő, felszínesebb, de közvetlen, olykor baráti viszonyban levő társ; pajtás. Jó, öreg cimbora. Van énnekem egy kedves cimborám, Talpig derék, becsűletes fiú. (Petőfi Sándor) Vénhedt cimborám, Ó, nézd a hajnalt, milyen sápadt. (Tóth Árpád) || a. (gyak. kissé rosszalló) Az, akivel vki együtt mulat(ozik); ivó, kocsmázó társ. Duhaj, jókedvű, vidám cimbora. Kit baráttá tesz a bál tánca s bora, Az nem barát, hanem csak pajtás s cimbora. (Csokonai Vitéz Mihály) Örömest tanyázott a víg cimborákkal. (Arany János)
2. (rosszalló) Vkivel titkon, rosszra szövetkezett, vele egyetértő segítőtárs; cinkostás, bűntárs. Cimborája volt az úri reakciósoknak. Az ördög v. a sátán cimborája: a) az, akinek, <régi babonás hiedelem szerint> az ördög segítségével minden sikerül; b) alávaló, elvetemült ember; gazember. Zsiványok cimborája, tolvaj, ki e házra szégyent hozol …! (Eötvös József) Cimborátok vagyok [zsiványok], itt a kezem rája! (Petőfi Sándor)
3. (tájszó) Társ <vkivel vmely közös munkában, vállalkozásban>. Szántáskor legyünk cimborák, fogjuk össze lovainkat. Fölszólítottam egy régi cimborámat … s arra kértem, hogy helyettesítsen. (Kosztolányi Dezső)
