cimboraság
cimboraság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. (bizalmas) Cimborák (1) közti viszony; bizalmas, pajtáskodó barátság. Jó cimboraságba kerültek egymással. Jó cimboraságban voltunk. Kun Lászlónak azért híták őt, mert A kunokkal volt cimboraságba. (Petőfi Sándor)
2. (rosszalló) Vmely, rendsz. nem jó v. tisztességes célra való szövetkezés, ilyen dologban részt vevőkkel való cinkos viszony. Cimboraságba kerül, jut vkivel; cimboraságra lép vkivel; cimboraságot köt, tart vkivel. Lelke eliszonyodott a gondolattól, hogy gonosztevőkkel akaratlan cimboraságba jutott. (Eötvös József) Téged az isten is zsiványnak teremtett | … Nos hát elfogadod a cimboraságot? (Petőfi Sándor)
3. (ritka) Cimborák (1, 3) társasága. Föl, cimboraság, vigalomra, S pogány legyen a vigalom. (Petőfi Sándor) Oda-átal … vad cimboraság dőzsöl. (Arany János)
