cinkos
cinkos főnév -t, -ok, -a
1. (rosszalló) <Vmely bűn elkövetésében> a gonosztevő társa, a bűntársak csoportjának tagja. Cinkosa volt az összeesküvőknek. Elfogták a cinkosokat. Kompolti Péter ment kutatni s véle | A martalékra vágyó cinkosok. (Petőfi Sándor) Vétkesek közt cinkos, aki néma. (Babits Mihály)
2. (enyhén rosszalló v. tréfás) Az, aki vmilyen csíny elkövetésében részt vesz.
3. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen személyre valló, rá jellemző. Cinkos mosollyal összenéztek.
cinkosság.
