cizellál
cizellál [ë] ige -t, -jon
1. tárgyas <Szobrász, vésnök, főleg ötvös vmely fémes anyag felületét> vésőszerű eszközökkel, hideg úton, finoman megmunkálja v. meglevő formáit élesebbé teszi. Az ötvös cizellálja az ezüst tálat. Utolsó ezüst ötfrankosomból szép gyűrűt öntött és cizellált. (Kuncz Aladár) || a. (tárgy nélkül) Délelőtt kinyomott, délután cizellált.
2. tárgyas (átvitt értelemben, elavulóban, választékos) <Vmit, főleg irodalmi alkotást> aprólékos műgonddal tökéletesít, csiszol. Minden mondatát gondosan cizellálta. Sokat cizellálta verseit.
Igekötős igék: kicizellál.
cizellálás; cizellálható; cizelláló; cizellált; cizelláltat.
