cölönk
cölönk főnév -öt, -je [e] (tájszó)
1. A kútgém nehezéke; kolonc.
2. Némely háziállat nyakába akasztott nagyobb fadarab, amely akadályozza a futásban; kolonc.
3. (átvitt értelemben, ritka) Olyan személy, aki akadályoz vkit a tevékenységében, fejlődésében, érvényesülésében. Én karriért akarok csinálni, s ahhoz egy … imádó csak cölönk. (Jókai Mór)
cölönkös.
