comb
comb főnév -ot, -ja
Az ember és a madár alsó, ill. emlősök vmelyik hátsó végtagjának a térdízülettel kezdődő felső szakasza. Izmos, kövér, sovány, telt, vastag comb; a combjára csap, üt. A lovas combjával szorítja a lovat. Mig győző eleid pallosa combodon Csattog: győzni fog a magyar. (Berzsenyi Dániel) Égő, tapadó szemekkel nézte a táncosnők combjait. (Babits Mihály) || a. <Emberi táplálékul felhasznált emlős állatból> ez a testrész, kivágva, nyersen v. ételként. Kérek egy fél kiló combot. || b. Madár húsos lábszára, rendsz. a tulajdonképpeni combbal együtt, ételként. Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. (Arany János) || c. (állattan) <Rovaroknál> a lábnak a tompor és a lábszár közti szakasza.
Szóösszetétel(ek): 1. combfej; combideg; combizom; comblövés; combnyak; combtő; combtörés; combvért; 2. birkacomb; borjúcomb; libacomb; sertéscomb; ürücomb.
combocska; combos; combú.
