curukkol
curukkol tárgyatlan ige -t, -jon (népies, bizalmas)
<Ló, ritk. más igavonó állat> (rendsz. kocsival, szekérrel együtt) hátrál, farol, hőköl. Az árokba curukkolt. [A ló] elkezd curukkolni visszafelé ugrik egyet, … kettészakította az istrángot. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Ember> hátrál. A legény egy ideig curukkolt.
Igekötős igék: kicurukkol; megcurukkol; visszacurukkol.
curukkolás; curukkolgat; curukkoló; curukkoltat.
