csábítás
csábítás főnév -t, -ok, -a
A csábít (1) igével kifejezett cselekvés, magatartás, ráhatás. Aljas, alattomos, ellenállhatatlan, szemérmetlen csábítás; árulásra, ivásra, lopásra, paráználkodásra, szökésre (való) csábítás; ellenáll, enged a csábításnak; elhárítja a csábítást. A bájos Helénát Szerelmi csábitással megnyeré. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Az a tény, hogy vki (vmi) vkit csábít vmire. A barátok, a nők csábítása; az élet, az érdek, a pénz csábításai. A gazdag legény csábításait visszautasító árva lánynak ez az érzelmes tiltakozása furcsán hatott. (Kuncz Aladár) || b. Az a cselekvés, hogy vkit csábítanak vmire. A munkások, a parasztok csábítása. Kiskorúaknak bűnre csábítása súlyos vétség.
