csakhogy
csakhogy kötőszó és határozószó
I. kötőszó
1. <Szándékolt cselekvés akadályának bevezetéseként:> csak az a baj, a bökkenő, hogy …; igen ám, de …; azonban. Megvettem volna a szebbet, csakhogy (az) drága. Parancsolgatna az nekem is, csakhogy nem engedem. Mintegy el akarja ellenét gázolni, – | Csakhogy nem ereszti ám oly közel Toldi. (Arany János)
2. <Vmely állítás utólagos, toldásszerű fokozásának bevezetéseként:> de, azonban. Amit Himfy érzett, Azt én is érzem, én is szenvedem, Csakhogy dühösben s gyógyulhatlanúl. (Vörösmarty Mihály)
II. határozószó <Csak érzelmileg színezett, főleg felkiáltó mondat hangsúlyos bevezető szavaként.>
1. <A lelkendezés, kitörő öröm v. a káröröm kifejezésében, gyak. a megkönnyebbülésnek, a feszültség megszűnésének levezetésére:> de jó, hogy … Csakhogy meggyógyultál! Csakhogy megtaláltalak! Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom, Csakhogy szép orcádat még egyszer láthatom. (Arany János) No, csakhogy itt vagy! Úgy vártunk, mint egy püspököt. (Mikszáth Kálmán)
2. <Méltatlankodással, bosszankodással vegyes gúny kifejezésében.> Csakhogy ide találtál!; Csakhogy hazajöttél! [kb. a. m.: Akár haza se jöttél volna!]
3. (választékos) <Tagadó alakú fokozó mondat bevezetéseként; a tagadószó az igekötő v. bővítmény után, az ige előtt van:> olyan nagy mértékben, hogy (már-már) szinte … Csakhogy föl nem nyársalt a tekintetével: szinte fölnyársalt a tekintetével. Toldi György pedig lesüté fejét mélyen, Csakhogy a föld alá nem bútt szégyenében. (Arany János)
