csalárdság
csalárdság főnév -ot, -a (csak egyes számban) (régies, irodalmi nyelvben)
A csalárd melléknévvel kifejezett tulajdonság; hamisság, álnokság. Vid, a csalárdság, s gyengeség fia. (Vörösmarty Mihály) || a. Vkinek, vminek csalárdsága: csalárd volta. Jellemének, tettének csalárdsága. || b. Csalárd beszéd, cselekedet v. viselkedés; megtévesztés, cselszövény, hazugság, csalás. Csalárdságon érték, kapták rajta. Csalárdsággal érte el célját. Tán csalárdság, rút agyarkodás, Árulkodás, gyilok s irígykedés, Tesz nagyvilágot? (Vörösmarty Mihály) A ravasz nála ravaszabbra s olyanra lelt, Ki csalárdsággal és síma beszéddel őnála még ékesebb. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
