csalfa
csalfa melléknév ..fán, ..fább (kissé régies)
1. Olyan <személy>, aki viselkedésével vmely érzelmet, kül. szerelmet v. vágyat ébreszt vkiben, de azt tartósan nem viszonozza, nem elégíti ki; hamis, hitegető és hűtlen. Csalfa leány, legény; csalfa tündér. Oh a férfi csalfa, mig mozog … (Vörösmarty Mihály) Ne lássa az a csalfa lyány, Hogy búsulok csalfaságán. (Petőfi Sándor)
2. Ilyen személyre jellemző, hitegető, csalogató <dolog, magatartás>. Csalfa mosoly; csalfa szem; csalfa viselkedés. Ne nézzenek rám csalfa szemeid. (Tompa Mihály) || a. Csalfa remény: hiábavaló vágyakat ébresztő r. Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály) || b. Csalfa szerencse: változékony, kiszámíthatatlan sz. Perdül a kocka; csalfa szerencse Pörgeti arra, pörgeti erre. (Reviczky Gyula)
