csalhatatlan
csalhatatlan melléknév -ul, -abb, (régies, irodalmi nyelvben) csalhatlan
1. Csalatkozhatatlan <személy>. Csalhatatlannak képzeli magát.
2. Ilyen személyre jellemző <megnyilatkozás>. Csalhatatlan kijelentéseket tesz. Erős hite volt abban, hogy intézkedései csalhatlanok. (Jókai Mór) || a. Olyan <dolog>, melyet nem lehet kétségbe vonni, félremagyarázni; biztos. Csalhatatlan előjel, jel; csalhatatlan (gyógy)szer: biztos hatású (gyógy)szer. A fiatal irodalom … az 1848 márciusi napokig csalhatatlan befolyást gyakorolt a hazai közszellemre. (Jókai Mór)
csalhatatlanság.
