csapás [1]
csapás [1] főnév -t, -ok, -a
1. A csap (I. 1) igével kifejezett cselekvés, mozdulat; erőteljes, csattanó hangot adó ütés. Dühös, erős, hatalmas, hirtelen, nagy csapás. Összerogyott a támadó csapásai alatt. Kivédte ellenfelének csapásait. Egy csapásra, egy csapással: (átvitt értelemben is) egykettőre, egyszerre, hirtelen, rögtön. Egy csapásra eltalálta, levágta. Nem sikerül minden egy csapásra. Egy csapással a földre sújtotta. Matyi visszapofozza, Ami goromba csapást vett a zabolátlan erőtől. (Fazekas Mihály) Sújts le egy csapással Minden életet, S alkoss új világot. (Bajza József) Toldi … Öklének csapásit sürűn osztogatja. (Arany János) || a. Az a cselekvés, hogy vki fegyverrel, főként karddal vkire, vmire (le)csap, (le)sújt; ütés, vágás. Hatalmas, halálos csapás; kitér, meghátrál a csapás elől; vmely csapást ® mér vkire, vmire; ® rámér vmely csapást vkire; csapásokat ® osztogat; elhárítja, felfogja, kivédi a csapást. Újítton [= újítva] újítja hatalmas kezének Nehéz csapásait. (Zrínyi Miklós) Dózsa egy óriási csapással levágta a pogánynak jobb karját. (Eötvös József)
2. (átvitt értelemben) Erélyes, erőszakos, kíméletlen (fegyveres v. más eszközzel, módon történő) támadás vki, vmi ellen. Döntő, hatalmas, megsemmisítő csapás. Súlyos csapást mér az ellenségre, a reakcióra. Az osztrák sereg egy döntő csapást intéz a magyar tábor hadközepe [= derékhada] ellen. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) A természeti, történelmi erők v. események, a sors, a véletlen okozta súlyos baj, nagy kár, fájdalom; megpróbáltatás, veszteség. Elemi csapás: árvíz, aszály, földrengés, jégverés, tűz, vihar stb. okozta baj, kár, pusztulás; elviselhetetlen, érzékeny, nagy, pusztító, súlyos, szörnyű csapás; országos csapás; érzékeny, fájdalmas csapás; az élet csapásai; a sors csapása; csapás ér vkit; átvészeli, elviseli, kiheveri a csapást; csapást mér, zúdít vkire. Az árvíz nagy csapás az egész vidékre. Nyög a csapások terhe alatt. Ki tudja éltünk számtalan csapásit | Leírni? Minden óra újakat szül. (Berzsenyi Dániel) A becsületes kínoztatik | … s midőn minden kitelhető | csapást kiállt, akkor törik kerékbe. (Katona József) Isten ója nagy csapástól Mi magyar hazánkat! (Arany János)
Szólás(ok): ld. légy.
Szóösszetétel(ek): 1. csapásirány; csapásszög; 2. arculcsapás; evezőcsapás; fejszecsapás; hullámcsapás; istencsapás; karcsapás; kardcsapás; karikacsapás; mennykőcsapás; ostorcsapás; ökölcsapás; pörölycsapás; sorscsapás; szárnycsapás; villámcsapás.
