csatabárd
csatabárd főnév
1. (történettudomány) Rövid nyelű, rendsz. széles pengéjű középkori harci eszköz, fegyver, amelyet távolabbi célpontokra néha hajítottak is; bárd. Köti kardját tűszőjére S fogja a nagy csatabárdot. (Arany János)
2. (ritka) Az észak-amerikai indiánok baltához hasonló fegyvere.
Szólás(ok): kiásták a csatabárdot: megkezdték az ellenségeskedést; elásták a csatabárdot: helyreállt közöttük a béke.
csatabárdos.
