csatangol
csatangol tárgyatlan ige -t, -jon (rosszalló)
1. Céltalanul, tétlenül járkál, kószál, csavarog. Egész nap a szomszédban, az utcán csatangol. Csatangol a sötétben … És didereg az utcán kócos, kivert ebűl. (Tóth Árpád) Észre sem vette, hogy idegen külvárosi utcákban csatangol. (Karinthy Frigyes) Alig volt itthon, folyton csatangolt. (Móricz Zsigmond) || a. Felüdülés, pihenés, levegőzés végett <főleg a szabad természetben> erre-arra jár-kel. Egész vasárnap a parkokban, ligetekben csatangolt. Szeret az erdőkben csatangolni.
2. Vmilyen szempontból kifogásolható helyre v. környezetbe megy, jár, ismeretlen, helyteleníthető útjai vannak. Férje minden este, ki tudja, hol csatangol.
Igekötős igék: átcsatangol; becsatangol; elcsatangol; kicsatangol; odacsatangol; végigcsatangol.
csatangolás; csatangoló.
