csatár
csatár főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. (katonaság) Általában harcban álló, harcoló gyalogos katona. Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere. (Petőfi Sándor) || a. (szűk. ért) (katonaság, régies) Rajvonalba fejlődött gyalogosok egyike. A csatárok szuronyrohamra mentek.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Vmely eszme szenvedélyes harcosa. Vérünkből új csatárok születendnek. (Madách Imre) Jó, hű csatárok szégyenkezve halnak. (Ady Endre)
3. (sport) <Egyes csapatjátékokban> a támadó sorban játszó játékos. A csatárok a legnagyobb helyzeteket sem tudták kihasználni.
Szóösszetétel(ek): 1. csatárjátékos; csatártérköz; 2. középcsatár.
csatárság.
