csatlós
csatlós főnév -t, -ok, -a
1. (régies) Lovász, aki a lovakat kantárszáron v. csatlón (3) vezeti, v. a fogat előtt nyargal. Levelet is most először kapott a postán … Azelőtt mindig lovász hozta, csatlós vitte. (Mikszáth Kálmán)
2. (történettudomány) Fegyverhordozó, kísérő. Csatlós, futó s lovas katonák mentek szanaszét, hogy összeszedjék a szétszórt sereget. (Móricz Zsigmond)
3. (politika, sajtónyelvi, rosszalló) Ország, állam, amely függetlenségét elveszítette, és vmely más állam politikájának szolgai követője s érdekeinek engedékeny kiszolgálója lett. Horthy Magyarországa a hitleri Németország csatlósa volt. || a. (rosszalló, gúnyos) Az a személy, aki önként v. kényszerből, fenntartás nélkül, szolgai módon csatlakozik vkihez; vkinek engedelmes, mindenre kapható kiszolgálója. Ő is az imperialisták csatlósa.
4. (bányászat) Rendsz. fiatalabb munkás, aki a csilléket egymáshoz v. a szállítókötélhez csatolja, kapcsolja.
5. jelzői használat(ban) (politika, sajtónyelvi, rosszalló) Olyan, aki, amely vkinek, vminek a csatlósa (3), engedelmes kiszolgálója. Csatlós állam, kormány, nép, ország.
csatlósság.
