csattogás
csattogás főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
A csattog igével kifejezett cselekvés, ill. történés; az a tény, hogy vmi csattog; sűrűn egymást követő csattanások sor(ozat)a, ill. ennek hangja. A fejszék, az olló, az ostor, az ütések, a lópatkók csattogása; a vonat kerekeinek, a madár szárnyának, az éhes farkas fogainak csattogása; a zászlók csattogása; a fülemüle csattogása. Nem hallani semmit a csattogástól. Mintha újra hallanók … A keselynek szárnya csattogását. (Vörösmarty Mihály) A vonat zakatolása acélos, vidám csattogásával szilaj reményeket ébreszt bennünk. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Egymást gyorsan követő erős mennydörgések sora. Fél a nagy csattogástól. || b. Egymást sűrűn követő csattogó ütések sora. Érzi hátán az ostor csattogását.
Szóösszetétel(ek): szárnycsattogás.
