csattogtat
csattogtat ige -tam, -ott, ..asson (hangutánzó)
tárgyas Vmit többször úgy üt, csap, vág egymáshoz v. vmely más tárgyhoz v. testrészhez, hogy csattogásszerű hang keletkezik. A bokáját, a fogait csattogtatja; az üllőn a pörölyt csattogtatja; csizmájának a sarkát csattogtatja. Kipirosodtak, a szemük tágult, a szájuk kinyílt, némelyik még a fogát is csattogtatta. (Nagy Lajos) || a. tárgyas <Vmely sarok v. tengely körül mozgatható tárgyat, ill. annak egy részét> úgy mozgat(ja), hogy ezzel csattogó hangokat idéz elő. Bicskáját csattogtatja; szárnyait csattogtatja; a szél az ablakot, a zászlót csattogtatja. [A madár] Kétszer csattogtatá szárnyát a ló előtt, S iszonyút visított habos feje fölött. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyatlan Vmivel ilyen hangot kelt. Ne csattogtass azzal az ostorral.
Igekötős igék: megcsattogtat; összecsattogtat.
csattogtatás; csattogtató.
