cseber
cseber [ë-ë] főnév csebret, [ë-ë], csebre [ë-e] csöbör, csöbröt (ritka)
1. Kerek, lefelé keskenyedő, egyfülű fa- v. bádogedény, melyben főleg vizet, moslékot tartanak <a konyhában, kamrában> v. amelyben vizet hordanak. Festékes, moslékos, vizes cseber. Rocskával, csöbrökkel mérték a bort. (Móricz Zsigmond) Csöbrök, hasas üvegek | sorakoztak, a földre rakva, meg | az éléstárban. (Szabó Lőrinc)
2. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi ebbe belefér. Egy cseber víz.
Szólás(ok): cseberből vederbe: egyik bajból egy hasonló v. nagyobb bajba (jut).
csebres.
