csekélység
csekélység [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (ritka) A csekély (1) melléknévvel kifejezett sajátság, állapot, jelleg; vminek ilyen volta. Szerepének csekélysége sértette hiúságát. A résztvevők számának csekélysége miatt elmaradt a gyűlés.
2. Olyasmi, ami terjedelménél, kiterjedésénél, tartamánál fogva nem nagy. Ez a távolság igazán csekélység; ez a csomag éppen nem csekélység. Ez az út különben se csekélység. Tizenkét óráig tart, egyfolytában. (Kosztolányi Dezső)
3. Olyasmi, aminek nem szokás nagy jelentőséget tulajdonítani; csekély, jelentéktelen, igénytelen dolog. Csekélység az egész; ez nem csekélység; minden csekélységen fennakad; csekélységekkel bajlódik, vesződik. Mihelyt valami csekélységen összekap a férjével, rögtön szalad haza az édesanyjához. (Jókai Mór) Mintha láza volna, bácsi. – Igen, igen, valami ilyen csekélység. (Mikszáth Kálmán) || a. (gyak. túlzó) Szerény ajándék. Fogadja el tőlem ezt a csekélységet! Elkezdi kirakni „ezt a csekélységet”. (Arany János) || b. (szerénykedve, néha kis öngúnnyal) Csekélységem: én, az én személyem. Csekélységem e [csillagvizsgáló] torony által nehány igen jeles európai tudóssal jutott összeköttetésbe. (Tolnai Lajos) || c. (gyak. gúnyos) <Válaszul adott megjegyzésként> ez aztán éppen nem kevés, ugyancsak sok. [Mindene odaveszett.] – Csekélység! [Tízezer holdjuk volt.] – Csekélység!
