cseléd
cseléd [e] főnév -et, -ek [ë, ë] -je v. -e [e, e]
1. (1945 előtt) Földbirtokosnál, nagyobb gazdánál dolgozó, hosszabb időre, rendsz. egy évre szegődött mezőgazdasági bérmunkás. Gazdasági, uradalmi cseléd; belső, konvenciós, külső cseléd; cselédet elbocsát, fogad; cselédnek áll, szegődik. A magyar demokrácia első cselekedetével földhöz juttatta a szegényparasztokat és az urasági cselédeket. Mi az édesapja? – Cseléd. – Hogy cseléd? – Az uraságnál. Béres. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Rendsz. élethossziglan vmely családnak, ritk. községnek szolgálatában álló, egyszerű munkakörében szüntelenül parancshoz igazodó személy; szolga. Hű, öreg, régi cseléd. Bence volt az, régi hű cseléde, Akit anyja küldött felkeresésére. (Arany János) Bokáját összecsapta, és mint régi, urasági házból való cselédhez illik, szabályszerű köszönés után eltávozott. (Krúdy Gyula)
2. Háztartási alkalmazott, többnyire nő; cselédlány, szolgáló. ® Bejáró cseléd. Cselédet fogad, tart. Egy cseléd vizet hoz félakós bögrében. (Arany János) Kimenős cselédek az utcán S szívemben szép uszályos delnők. (Ady Endre) Ancsa, a régi cseléd Be sokszor eszembe jut újra. (Juhász Gyula)
3. (népies, régies) Olyan személy, aki vkinek a háza népéhez tartozik, kül. vkinek a gyermeke. Jaj, cselédöm – feleli az anyja – drága az nagyon. (Tömörkény István) Ott a lakásuk a kemönce sarkán, a kuckóba, … ott laknak a kis cselédök. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Apród. [Szondi két apródja.] Nem hagyta cselédit – ezért öli bú – Vele halni meg, ócska ruhába! (Arany János)
4. (népies) Fehércseléd, vászoncseléd. A mi kisasszonyunk … az aztán az áldott cseléd. (Vas Gereben) A menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. cselédágy; cselédasszony; cselédember; cselédkenyér; cselédközvetítés; cselédközvetítő; cselédnép; cselédruha; cselédsors; cselédszerep; cselédszerzés; cselédtartás; cselédtartó; 2. fehércseléd; férficseléd; házicseléd; nőcseléd; vászoncseléd.
cselédes; cselédi.
