cselvetés
cselvetés főnév (régies, választékos)
A cselt vet szókapcsolattal kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki cselt vet, csapdát, kelepcét állít vkinek, fortélyt alkalmaz (vki ellen). Győzni fognak minden cselvetés ellenére. Cselvetésre készül. Látta, hogy cselvetés készül ellene. A városban levő törökök elébb cselvetésnek hitték ezt a mozdulatot. (Jókai Mór) || a. Az így alkalmazott csel, csapda, kelepce. Álnok, agyafúrt, ravasz, veszedelmes, vitézi cselvetés; a magyarok cselvetése a törökök ellen; cselvetés áldozata lett; cselvetést alkalmaz. Asszonyom, nincs párod okos cselvetésre. (Arany János)
cselvetési.
