csemcseg
csemcseg [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (hangutánzó)
1. Ételt, italt szájában forgatva, majszolva, ízlelgetve, ínyenc módjára élvezve csettentő hangot ad. Csak úgy csemcseg az ízes falatoktól. Csemcseg az élvezettől. Itta a finom bort, s szakértelemmel csemcsegett hozzá. || a. <Vmely élvezetes dolog – kül. étel, ital – reményében v. emlékére, ill. ilyesmit várva, kívánva> ajkaival, nyelvével játékosan csámcsog. A csecsemő csak csemcseg, de szopni nem akar. Már alig várja az ebédet, élvezettel csemcseg előre.
2. Csámcsog (1). Négy magyar hold gyümölcsös – tette hozzá csemcsegve, mintha kásás körtét enne. – Sokat megér ma. (Kosztolányi Dezső)
csemcsegés; csemcsegő.
