csendül
csendül [ë] tárgyatlan ige -t, -jön, (népies) csöndül (költői, hangutánzó)
Megcsendül (1–3). Tán csak füled csendül. (Vörösmarty Mihály) A kard csendült, a paizs döngött. (Jókai Mór) Az élet legkisebb mozdulataihoz mindig énekhang csendül, az ő [= anyám] hangja. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: belecsendül; felcsendül; kicsendül; megcsendül; összecsendül; visszacsendül.
csendülés; csendülő.
