csenget
csenget [ë-e] ige -tem, -ett [e, ë] ..essen [e-ë] csönget [e]
1. tárgyatlan <Személy> csengőt, csengettyűt megszólaltat. Csenget az ajtón; kétszer csenget; csenget a szemetes; szünetre, tízpercre csenget. Tessék erősen csengetni. És csönget az ajtón | az orvos, a lázas | szerelmes, a postás. (Kosztolányi Dezső) Csengettek az első órához. (Móricz Zsigmond) A lány járt-kelt a konyha és a lakás közt. Vízért csengettek, sóért. (Hunyady Sándor) || a. tárgyatlan (ritka) Csengő hangot adó tárgyat megkoccant. Poharán v. poharával csenget. || b. tárgyatlan <Csengővel ellátott készülék, tárgy> csengő v. fémesen berregő hangon megszólal, szól. Csenget a telefon, a villamos. Csenget a mentőkocsi, forognak hátrafelé a fejek, út nyílik. (Nagy Lajos)
2. tárgyas (ritka) <Csengőt, kisebb harangot megszólaltatva> jelez vmit, jelt ad vmire. Delet csenget; ébresztőt csenget. || a. tárgyas (ritka) Csengővel jelt adva hív, magához rendel vkit. Grófkisasszonyt feddi atyja, Mér fejére súlyos átkot, Hogyha az íródeákot Még tovább is szíveli … S hogy [a deákot] … kidobják: szolgát csenget. (Arany János)
Igekötős igék: átcsenget; becsenget; felcsenget; kicsenget; lecsenget; összecsenget; rácsenget.
csengető; csengettet.
