csengő-bongó
csengő-bongó melléknév
1. (hangutánzó) Olyan <hang v. hangot adó eszköz>, amely cseng-bong. Csengő-bongó harangszó. Következett maga a fejedelem … nyolc fehér bivalytól vontatott szekéren …, a bivalyok nyakán csengő-bongó ezüstkolompok. (Jókai Mór)
2. (néha kissé rosszalló) Olyan <vers(elés)>, amelyben a tartalom rovására érvényesülnek a hangzatos elemek; jól, de kissé mesterkélten hangzó. Csengő-bongó rímek, versikék.
