csépel
csépel [ë v. e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Csépel vmit: vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény szemtermését kalászából, ill. hüvelyéből cséppel v. cséplőgéppel folyamatosan kiveri. Búzát, babot csépel. A rozsot géppel csépelte. Nálunk már csépelik a búzát. || a. (tárgy nélkül) Holnap csépelünk.
2. tárgyas (átvitt értelemben, tréfás) Gyors, sűrű ütésekkel nagyon ver vkit, vmit. Karóval csépelték egymást. Csépelte, ahol érte. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányul Csépele. (Petőfi Sándor) A paripa nagyot szökkenve indult futásnak. Móré ahogyan csak bírta, csépelte. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (tájszó) Szapul, szid; csepül.
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Vmit, pl. zeneművet> sokszor, gépiesen, az unalomig ismétel. Folyton azt az egy darabot csépeli.
Szólás(ok): ld. szalma.
Igekötős igék: agyoncsépel; elcsépel; felcsépel; kicsépel; lecsépel.
csépelhető; csépelt; csépeltet.
