cséplő
cséplő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy v. kisebb közösség>, aki, ill. amely csépel; cséplést végző, cséplőgép mellett dolgozó. Cséplő csoport; cséplő paraszt.
2. (ritka) Olyan <eszköz, gép>, amellyel csépelnek. Kezdetleges cséplő szerszám.
3. (népies) A cséplési munka elvégzésére alkalmas <időjárás>. Jó cséplő időnk van.
II. főnév -t, -je [e]
1. Cséplőgép mellett dolgozó (alkalmi) munkás. Cséplőket szerződtet a géphez.
2. (főleg többes számban) Kézi cséppel cséplést végző személy. A cséplők előkészítették a cséplést. Ki is beszélte csak? … Alighanem a cséplők a Biziék szérűjén. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) Cséplőgép.
4. Csép. Béres! juhász! tehenes! fogjátok azt a cséplőt …, verjétek … őket agyon. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): cséplőbrigád; cséplődob; cséplőellenőr; cséplőmű; cséplősztrájk.
