csetteg
csetteg [e-ë]• tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (főleg 3. személyben) (hangutánzó, ritka)
A címszó utáni kiejtés jelölése helyesen [e-ë v. ë-ë]
1. Többször, egymás után csetten. Csetteg az ostor. Pattogott a gyufa, csettegett a kés. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) <Némely madár> ismételten rövid, éles hangon szól. Az ökörszem csetteg. || a. (átvitt értelemben) <Ember> éles, magas hangon, pattogón, szaporán beszél. Nagy készület kell hozzá! – csettegett Ozmonda csípősen. (Jókai Mór)
csettegés; csetteget v. csettegtet; csettegő.
