csévél
csévél ige -t, -jen [ë] (szövőipar)
tárgyas <Kész fonalat a fonalgyártásban, ill. a szövés előkészítése során> csévére teker, gombolyít. Pamutot csévél. || a. (tárgy nélkül) Ezzel a művelettel állandó munkájaként foglalkozik. A selyemfonóban csévél.
Igekötős igék: átcsévél; felcsévél; lecsévél.
csévéletlen; csévélget; csévélhető; csévélt; csévéltet.
