csihi-puhi
csihi-puhi mondatszó csihipuhi mondatszó és főnév (hangutánzó)
1. mondatszó csihi-puhi, csihipuhi <Főleg személyre, állatra irányuló verés, ütlegelés kifejezésére, a verés zajának érzékeltetésére.> Csihi-puhi! ütötte-verte, mint a kétfenekű dobot. Bezzeg van nemulass! … | Csihi-puhi, veri őket nagy erővel. (Vajda János) Csihi-puhi! ütik a fuchsok [= elsőéves főiskolások] a veteránokat [= a negyedéveseket]. (Mikszáth Kálmán) || a. <Kisebb ellenséges erők összecsapásának v. verekedésnek festésében, az ütések zajának érzékeltetésére.> Mikorra ők parancsszót hallanának, csihi-puhi! már csapkodják, vagdalják őket [= a törököket az egri lovas katonák]. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka) <Annak a közlésnek bevezetésére, hogy vki vmely kemény tárggyal, eszközzel ver vmit.> Azzal csihi-puhi! a vasat úgy veri [a kovács], hogy a szikra záporként pattogzik a molnárnak a szeme közé. (Gárdonyi Géza)
II. főnév csihipuhi -t, -ja (csak egyes számban)
1. (bizalmas) Főleg személyre, állatra irányuló verés, ütlegelés. Eközben hangzott … „le vele! ki vele!” … s újra kezdődött a csihipuhi. (Déryné) Sok csihipuhi után végre megérté a jámbor pára [= a ló], hogy hazafelé kell menni. (Jókai Mór) || a. Kisebb ellenséges erők összecsapásával járó harc, verekedés. Mikor aztán vége volt a csihipuhinak, minden elcsendesült, akkor kimászott [Simplex] a sásból. (Jókai Mór)
2. (ritka) Ilyen verés, ütlegelés zaja. A kapun belül nagy csihipuhi hallatszott, mintha a kutyákat verné valaki széjjel. (Jókai Mór)
