csikordul
csikordul tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
<Szerkezet, eszköz, tárgy, ill. kevéssé rugalmas szilárd anyag súrlódáskor, működés közben, hajlításkor> rövid, csikorgó hangot ad. Csikordul az ajtó, a kulcs a zárban, a lánc. Csikordul a csizma. Ha! most jőnek, jőnek: az ajtó csikordul. (Arany János) Kordován csizma csikordul. (Mikszáth Kálmán) Éjfél után kulcs csikordult az előszoba zárában. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megcsikordul.
csikordulás; csikorduló.
