csilingel
csilingel [ë] ige -t, -jen [e] (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Csengő, kis harang> magas hangon, huzamosabb ideig cseng. Csilingel a csengő a bárány nyakán. (ritka, bizalmas) Csilingel a telefon: a telefonkészülék csengője ismételten v. huzamosan, de nem élesen csenget. A csöngetyű nyugtalanul csilingelt. (Mikszáth Kálmán) Messziről … csilingel a kis amerikai lány biciklicsengője. (Kuncz Aladár) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Minden eszmém tündércsengetyű volt, Mely bűbájosan csilingelt. (Petőfi Sándor) || b. tárgyatlan <Csengővel felszerelt jármű> úgy halad, hogy a rászerelt v. a vontató állat(ok)ra kötött csengő(k) huzamosan v. többször egymás után csenget(nek). Csilingel a szánkó. A villamoskocsik javában csilingeltek az utcán. (Krúdy Gyula) Villamos csilingel a fülébe, És autóknak szirénája búg. (Juhász Gyula)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Emberi, kül. női hang> tisztán, csengve szól. A hangja úgy csilingelt, mint valami kalitkában levő kis madáré. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ilyen hangon mond vmit. Van pénze, van pénze! – csilingelte újra a hang. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan <Több, ill. több részből álló felfüggesztett fémtárgy, ill. részei> egymáshoz verődve, himbálózva ilyen hangot ad(nak). Cecil fülében az a … függő csilingelt, melynek fekete gyöngy volt a lógója, gyémántos a foglalatja. (Jókai Mór) A plafonra akasztott függőlámpák … csilingeltek felette. (Krúdy Gyula) Korcsolyák csilingeltek a jégpályára siető nők kezében. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (választékos) <Üvegnemű> egymáshoz koccanva, ütődve csengő hangot ad. Amikor megmozdult a tálca, csilingeltek a metszett poharak. A húgomat a bánat eljegyezte … | s a szíve, jaj, mint megrepedt pohár – | gyémántpohár – babonásan csilingel. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: felcsilingel.
csilingelés; csilingelő.
