csillogás
csillogás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. Általában a csillog (1–3) igével kifejezett folyamat, állapot; az a tény, hogy vmi csillog. A drágakő csillogása; a holdfény csillogása a tavon; szemének vidám csillogása; a pompa csillogása. Bántja szemét a nagy csillogás. Messzire látszott a fegyverek csillogása. A víz … gyorsan terül, látszik a csillogása a fiatal vetés közt. (Tömörkény István) Szeme csillogása örökre kihűlt. (Kuncz Aladár) Szeméből eltűnt a gyermeki csillogás, modorából az elbűvölő naivság. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Mélyebb tartalom nélküli, mutatós, megtévesztő külső fény és pompa, ill. üres külsőség. Hamis, külső, üres csillogás. Nem vonzza a hatalom csillogása. Kül csillogássá szent imád ne váljon! (Arany János)
