csodálat
csodálat főnév -ot, -a, (népies) csudálat (csak egyes számban)
A csodál (1) igével kifejezett lelkiállapot, magatartás, érzés; vminek, vkinek rendkívüliségén, nagyszerűségén érzett bámulat, rajongó tisztelet, becsülés vmi v. vki iránt. Néma csodálat; csodálatba ejt; csodálatra késztet, indít; csodálatot kelt; kivívja vkinek a csodálatát; csodálattal tölt el; csodálattal adózik vminek, vkinek. Férje, tanára iránti csodálata megható. Az irodalom nagyjainak csodálatában nőtt fel. A szicíliai partok csodálatára kiült a hajó népe mind. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Csodálkozás, álmélkodás. Csodálattal néztük a ritka bélyegeket. Elbámulna a szem, ha minden pillanatban új meg új csodálat nem vonná el figyelmét. (Jókai Mór)
