csökönyös
csökönyös melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan természetű <állat, főként ló, szamár>, hogy időnként váratlanul s érthetetlenül nem akar helyéből kimozdulni v. makacsul vonakodik húzni. Evvel a csökönyös lóval szőrmentében kell bánni. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben) Olyan <ember>, aki álláspontjához az ésszerűség v. méltányosság ellenére is görcsösen ragaszkodik; makacs, nyakas, önfejű. Csökönyös alak. || a. Ilyen emberre jellemző, rá valló. Csökönyösen kitart vmi mellett; csökönyösen ragaszkodik elveihez, módszeréhez, rögeszméjéhez; csökönyösen ragaszkodik egy eszméhez. A rendszerető, … csökönyös gondolkodású leánynak teljességgel nem tetszett d’Asti életmódja. (Ambrus Zoltán) A vén ember … mosolyában … ott volt a rejtett, csökönyös rosszindulat. (Kaffka Margit)
3. (átvitt értelemben, ritka, költői) Nehezen gyógyítható, szívós, makacs <betegség>. Az a baj csökönyös nagyon. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
