csontos
csontos melléknév -an, -abb
1. Olyan <hús>, amelyben sok csont van. Csontos hús, rész. Itt van a kés, hogy … Ölhesd a juhot … S leölve, hozd ki csontos részeit. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Nagy csontú; erős, feltűnő v. kiálló, szögletes csontozatú <személy, állat v. testrész>. Csontos lapocka, orr; csontos, izmos ember; csontos ló, ökör. A pár pohárka bor … kigyullasztotta csontos kemény arcát. (Tolnai Lajos) Mosolyogva vált el, csontos, kékeres kezével intett. (Kuncz Aladár) Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején. (József Attila)
3. (ritka) Csonthoz hasonló keménységű, csontszerű. Itt már egészen csontos ez a porcogó.
4. (növénytan, ritka) Csonthéjas. Csontos termés.
csontosság.
