csőr
csőr főnév -t, -ök, -e [e]
1. A madaraknak szaruréteggel bevont, két megnyúlt állkapcsa, szája, amellyel védekeznek, támadnak s amellyel táplálékukat szerzik. Hegyes, horgos, kampós csőr; a csőr alsó és felső kávája; csőrében tart, visz vmit. Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár! (Tóth Árpád–Poe-fordítás) Az utcán itt-ott két-három tyúk sétál, a libák tátott csőrrel pihegnek. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Az ember szája. Szép csőre van ennek a kislánynak. Fogd be a csőrödet!
2. <Edényfélén> csőrhöz hasonló (alkat)rész. A bögre, a kanna, az öntőüst csőre.
3. (sport, bizalmas) A futballcipő orra, hegye. Csőrre vesz; csőrrel szúrja a labdát.
4. (sport, bizalmas) A síléc hegye.
csőröcske; csőrű.
