csordultig
csordultig határozószó
1. (a tele határozószóval együtt is) Kicsordulásig tele, színig megtöltve, megtelve, színültig tele <folyadékkal v. könnyen mozgó, egynemű apró tárgyakkal>; telis-tele. Csordultig tölti a poharat; csordultig van a pohár. A földben egy edényt talál, Amely arannyal, drágakővel Csordultig áll. (Petőfi Sándor) Ott már csordultig állt [Teleki] számára a keserű pohár. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <Épület> zsúfolásig tele. Összekeveredett a vendégsereg, a tágas lakást csordultig megtöltötték. (Vas Gereben) A színház mindannyiszor csordultig tele. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Vmely érzelemmel> telítve, egészen tele. Csordultig van a szíve vmivel; csordultig tele ¬ (van) a szíve. Boldogsággal csordultig e kebel! (Petőfi Sándor) Csordultig tele volt a szíve keserűséggel. (Mikszáth Kálmán)
