csóvál
csóvál tárgyas ige -t, -jon
1. Fejét csóválja: <ember tagadás, rosszallás, töprengés, csodálkozás jeléül> fejét lassú mozdulatokkal jobbra-balra forgatja v. ingatja. Rosszallólag csóválta a fejét. Fejét csóválta búsan, szomorún. (Petőfi Sándor) Szuhi uram fejet csóvált, és elment … a … járásbíróhoz. (Mikszáth Kálmán) || a. Farkát csóválja: <kutya a megelégedés, öröm jeléül> farkát huzamosabb ideig ide-oda mozgatja. A kutya … farkát csóválva futott felém. (Karinthy Frigyes)
2. <Kézben fogott tárgyat, eszközt> ívben lóbál v. forgat. Csóválja a fütyköst, az üszköt. Indulatosan csóválta botját. A legkisebb fiú … Üszköt csóvál néha: tüzkigyókat rajzol. (Arany János) || a. (ritka, költői) <Tüzet> úgy szít, hogy kézben tartott meggyújtott tárgyat nagy ívben lóbál. Avart szed össze, abba tüzet csóvál. (Arany János)
Igekötős igék: megcsóvál.
csóválás; csóválgat; csóváló; csóváltat.
