csügg
csügg tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön; -eni [e]
1. (irodalmi nyelvben) Csüng. E barna fürt lehull majd, Mely büszke válladon csügg. (Berzsenyi Dániel) Fölnyújtózkodva vetette karjait a kihajoló fiú nyaka köré, mintegy csüggve rajta az ablakból. (Babits Mihály) || a. (költői) Csügg vkinek az aj(a)kán: hosszan csókolja az ajkát. Röpült felém anyám … S én csüggtem ajkán … szótlanúl … Mint a gyümölcs a fán. (Petőfi Sándor) Fejem körül lángol a Nyár | És Léda csügg az ajkamon. (Ady Endre)
2. (választékos) Csügg vkin, vmin: <szív, lélek, ill. személy> teljes odaadással ragaszkodik vkihez, vmihez. Szeretettel csügg a fián. Egész életében csak a földi jókon csüggött. Szenvedéllyel Csüggött anyám is férjén. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nem is jó ember, ki nem csüggött hévvel Eszmén. (Madách Imre)
3. (választékos) Csügg vmin: odaadó nagy figyelemmel kísér vmit; elmerülve, szeretettel néz, hallgat, figyel vmit. Csügg vkinek az ajkán, beszédén; csügg vkinek a ® szaván. Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon. (Vörösmarty Mihály) És ne bánd, ha olykor Elmerengve csüggök Bámuló szemekkel Hitvesednek arcán. (Petőfi Sándor) Az ország … remegő aggódással csügg sorsán. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Rajta csügg a szeme vkin, vmin: áhítattal, szeretettel néz vkire, vmire, gyönyörködve szemlél vkit, vmit. Szeme a fián csüggött. Szomszédnője szép arcán csüggött a szeme. Szemem pislogva csüggött az öreg papon. (Babits Mihály)
Igekötős igék: alácsügg; belecsügg; kicsügg; lecsügg.
csüggés; csüggő.
