csuk
csuk ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas Csuk vmit: vmely ajtó, ablak kilincsét úgy fordítja, vminek fedelét, szárnyait úgy hajtja vmire, hogy a részek szorosan egybeilleszkednek, egybekapcsolódnak, s ezzel vmely nyílást eltakarnak. Éppen az ablakot csukta, amikor rájött a roham. Itt ülök ujra. Csukva a spalét. (Tóth Árpád) || a. Száját v. szemét csukja: felső és alsó ajkát, ill. felső és alsó szemhéját egymáshoz vonja, szorítja. A szádat tartsd csukva! Álomra csukta szemét. || b. tárgyas (bizalmas) Zár (I. 1). Kulcsra, lakatra csuk vmit. A lakást csukva tartja.
2. tárgyas (bizalmas) Vhová csuk vkit, vmit: bezárja vhová. Börtönbe csukták. A malacot az ólba csukta. Ládába csukta pénzét. Hova csuktad az iratokat?
3. Vkire csuk vmit: úgy csukja v. zárja be kívülről az ajtót, hogy vki – rendsz. akarata ellenére – a bezárt helyiségben marad, és nem tud onnan kijönni. Vö.: rácsuk. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk csuk. Ránk csukta az ajtót.
4. tárgyas (bizalmas) Csuk vmit: vmely üzlet, intézmény működését egy időre, rendsz. a következő napig megszünteti; zár. Hatkor csukják a boltot. Mikor csukják a vendéglőt? || a. (tárgy nélkül) (bizalmas) Zár (I. 1b). Hánykor csukunk? Mától kezdve hatkor csuknak a boltok.
Igekötős igék: becsuk; belecsuk; elcsuk; kicsuk; lecsuk; mellécsuk; odacsuk; összecsuk; rácsuk; visszacsuk.
csukható; csukó; csukogat.
